Kecsita története

   Kecsita, 15 éves kecskeasszonyság, aki a Noé menhelyen tengeti nyugdíjas napjait békében, szeretetben, így a történet mindenképp happy endes lesz. De szeretném elmesélni nektek, honnan s hogyan került ő ide. Mert Kecsita szerencsétlen áldozata és végül szerencsés túlélője nem csak a tejiparnak, de a házi tej mítosznak is.

  


A történet 2012 márciusában kezdődött, amikor egy vidéki lapban a következő hirdetés jelent meg: 

         3 éves anyakecske vágásra eladó. Lába törött. Ára 10.000 Ft.

    Kata és Gergő jó ideje vegetáriánusok voltak már akkor. S ahogy a vegán mozgalom hazánkban is ébredezni kezdett 3-4 évvel ezelőtt, hozzájuk is egyre több információ jutott el a tejiparban és tojásiparban történő borzalmakról. Ezért szerettek volna házi tejet venni, sőt, arra gondoltak, szereznek egy saját kecskét. Így akadtak rá a szívszorító hirdetésre, ami akkor már 1 hónapja szerepelt az újságban. Abban a pillanatban a sztori kecskevásárlásból,  kecskementéssé változott. Telefont ragadtak és a Noé Állatotthonnal való egyeztetés után másnap reggel már ott voltak a kecskéért. Legrosszabb álmaikban sem számítottak arra, ami ott fogadta őket. 

   Kecsitát egy ólnak is aligha nevezhető ablaktalan beton építményben tartották, ami méretét tekintve arra volt elegendő, hogy az állat feküdni vagy állni tudjon egy helyben. Fél méteres láncon élt ott bent, s már jó ideje nem tudott lábra állni. Fektében fejték, amíg tudták, s amikor végleg elapadt a teje, feladták a hirdetést. Tulajdonosai a szarvánál fogva rángatták ki szerencsétlent, akin már akkor látszott, hogy nem 3 éves. Kukoricával etették, hogy sok tejet adjon. Ettől és a totális mozgáshiánytól vészesen el volt hízva, körmei elképesztő mértékben lenőve, törött csontja rosszul összeforrva.
   Kecsita utolsó gidáját 2011 telén hozta világra és vesztette el azonnal, ugyanúgy ahogy korábban már legalább tíz másik gyermekét.


   Egy kis háttér információ, mert sokunknak nem tanították az iskolai biosz órákon: sem a tehén, sem a kecske nem ad "alapból" tejet. Teherbe kell esnie, szülnie kell, s utána indul be a tejtermelése. Mindkét állatfajt évente egyszer teherbe kell ejteni kan állat vagy művi inszemináció segítségével, ezek után a kicsinyét születése után elvenni, majd pedig rendszeres időközönként fejni és közben folyamatosan magas fehérje tartalmú táppal etetni. Így működik ez szerte a világon. (kép forrása:freepictures.net)


amikor a menhelyre került
Akkor úgy tűnt, már csak hónapjai vannak hátra, folyamatos felügyeletre és nagyon sok orvosi segítségre szorul, így megmentői előzetes megbeszélés után a Noé menhelyre vitték, ahol így írtak róla: 
"A hátsó lába eltörött még decemberben, sajnos nem kezelték. Kecsíta gyakorlatilag hónapok óta nem tudott lábra állni. Problémáját az is fokozta, hogy nem kezelték a körmét és ezért azok annyira túlnőttek, hogy mára gyakorlatilag ez gátolta a mozgásban. Még aznap egy hozzáértő juhász megkörmölte és megvizsgáltattuk. Kiderült, hogy Kecsíta nem három éves, sokkal inkább 13. A fülei gyulladtak és a hallójáratai összenőttek, a szemei szintén gyulladtak, a fogsora enyhén szólva is hiányos. Az izmai lesorvadtak, viszont túlsúlyos."


   Amikor Kecsitát betámogatták a menhely egyik kis faistállójába, a többi kecske mind odajött és lassan, finoman egyenként odaérintették a szarvukat az ő szarvához. Így üdvözölték őt.


Innentől kezdődött Kecsita felépülése és egyre boldogabb élete. Kata és Gergő naponta látogatták, lábra segítették - s így tettek a menhely dolgozói is, amikor csak módjukban állt - hogy megtehessen eleinte 1-2, később egyre több lépést. Egy hónapig tartott míg már magától is lábra tudott állni. "Hatalmas dolog volt, hogy egyszer, amikor jöttünk hozzá, messziről meglátott minket és felállt!" - mesélik megmentői. "Szerettük volna hazavinni, de igazából neki jobb itt. A többi kecske nélkül nem épült volna így fel. Jó neki itt ennyi állat között. Korábban valószínűleg csak akkor látott másik kecskét, amikor bakkecskét hoztak hozzá, vagy amikor szült"

 Ami a hallójáratait illeti, a korábbi kezeletlen fülgyulladásnak köszönhetően nagy valószínűséggel süket, de ez cseppet sem zavarja. Nagyon jól kijön a többi kecskével, disznóval, tyúkkal. Ami a disznókat illeti, még a kajáját is határozottan megvédi tőlük, nem kell őt félteni.
   Egykor törött lábát, ha bénán is, de használja. Remekül megtanult újra járni. Hogy joggal szépnek nevezhető életkorát méltóképp méltassam, megpróbáltam kideríteni a wikipédián, hány évet élnek hivatalosan a kecskék. Íme a házi kecske oldala. Nem derül ki róla, hogy meddig élnek, azonban mai találkozásunk után különösen sokkoló, ahogyan tárgyalja a témát a netes lexikon. Húsa, elletése, gazdaságos tartása, vágása...  "EU 15 hústermelése: 72.361 tonna" Pont ahogyan a haszonállatok témáját megközelítik az emberek. Miközben mai találkozásunk után még biztosabban érzem: a "haszonállatok" és a "társállatok" között az ég világon semmi különbség nincs. Pont ugyanolyan szeretni valóak, kedvesek, egyediek, okosak és szépek ők is, akiket olyan sokan bántanak!

  Ha most azt hiszed, Kecsita története egyedi sztori, akkor félig igazad van, félig tévedsz. Valóban különleges, mert megmenekült és jó helyre került. De a tartási körülményeit tekintve messze nem nevezhető egyéninek. Tele van "háztáji" állattartással az ország. Meglehet, hogy vannak állatok, akiket kivisznek legelőre, de ettől még minden anyától elvették a kicsinyét röviddel szülés után s mind a kés alatt végzi, amint úgy van magasabb értéke. Az állat a háztájinak becézett kis gazdaságokban is eszköz a pénzkereséshez. Az számít csupán, hogy megtermeljék, ami eladható. Úgy tartják őket, ahogyan az gazdaságos. Úgy etetik, hogy ne kerüljön sokba. S akkor vágják le őket, amikor az a leginkább megéri.  





   Kecsita elbűvölően szelíd és kedves személy. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy menjen el és ismerkedjen meg vele! Nem csak azért, hogy ő örüljön, de azért is, amit ő ad! S ha már arra jártok, vigyetek neki káposztát vagy zabpelyhet, mert ezeket nagyon szereti!

Üdv az oldalon!

Szinte biztos, hogy Téged is, ahogyan engem is: vegyes táplálkozásúnak neveltek. Azt tanultuk, hogy ez így normális. Nem túl jó érzés rájö...