2015. január 26., hétfő

A Bari Brigád

Ismerkedj meg Rebekával, Felhővel, Jánossal és a többiekkel. Mentett barik ők, akik a Noé Állatotthonban laknak. Szelíd, kedves, mókás állatok, hallgatnak a nevükre is és ha hívjuk, értik - de természetesen csak akkor jönnek oda, ha maguk is úgy akarják. Mindazok közül, akikkel eddig a Noéban találkoztam, ők azok leginkább, akiket „úúúúgy hazavinnék”, olyan kis kedvesek!




Ha némi ropogós zöldséggel a kezedben lépsz be a malacok, ludak, tyúkok, kakasok, kecskék és birkák birodalmába, akkor az első csapat, aki megrohamoz, Ők lesznek: a Barik. Leginkább egy alomra való kölyökkutyához tudnám hasonlítani a lelkesedésüket. A bátrabbak néha két hátsó lábukra állva próbálnak a többiek fölé kerekedni, kóstolgatják a ruhád és olykor még  a lábadra is lépnek:)

Kinga és Felhő


Interjúzni ma direkt üres kézzel mentem hozzájuk, mert másképp nem lehet nem velük foglalkozni... Ilyen körülmények között viszont inkább félénknek mutatkoztak. Ahogy a malackás cikknél, most is Schneider Kingának köszönhetjük az interjút, aki  elmesélte a nyáj viszontagságos történetét.



Idén februárban került be az újszülött Felhő. A tanyán, ahol született egy kos és nyolc lány birka élt. A tulajdonosuk ellen már egy ideje folyt az eljárás, az állatok ugyanis olyan rettenetes körülmények között éltek, hogy az újszülött bárányok legtöbbször azonnal meg is haltak. Felhő itt látta meg a napvilágot. Nem egy és nem két kisbárány halt már meg a telepen addigra, így elkötelezett állatvédők nem várhatták meg hivatalos elkobzást, kihozták Felhőt és a Noé menhelyen helyezték el. Itt cumisüvegből kecsketejjel táplálták és nagyon-nagyon szerették.
  
Márciusban befejeződött a bő két éves elkobzási procedúra és végre megérkezhetett a menhelyre Felhő egész családja:  Rege, a kos és 8 kis felesége. Ráadásul meglepetésként egy újabb bababárány, az alig egy hetes Rebeka is túlélte az iszonyatos körülményeket.  Itt olvashatod el a menhely beszámolóját, amiből szeretném idézni a kedvenc részemet: „biztonságba, nyugalomba helyeztük őket. Kaptak enni, inni bőven, jó minőségű takarmányt. Az éjszakai felügyeletüket Peru lámánk vállalta önként, aki azonnal jött és köszöntötte a kis nyájat. Legjobban természetesen a pici bűvölte el, aki pont ugyanolyan foltos mint Ő. A szimpátia egyébként teljesen kölcsönös.  


De Felhő ekkorra már nem is igazán akart közéjük tartozni. Emberek nevelték, így ő is nagyjából  embernek tartotta magát. Egy 4-lábú barátja lett a menhelyen: Panka, a fiatal szarvas lány.  Felhő inkább tartozott össze Pankával, mint a saját fajtájával. Vele aludt, vele jött-ment napközben, egyszóval őt fogadta el családjának. Így ment ez egészen addig, míg meg nem érkezett a menhelyre a 3 kis liliputi bari: János, Sárika és Törpi.   

idézet:„Apró termetük miatt megúszták az első tavasszal esedékes húsvéti bárány státuszt és életben hagyták őket. Elkerültek egy állatsimogatóba, onnan pedig egy tanyára. A tanyáról elköltöztek, így a sorsuk megint bizonytalanná vált és újra a pörkölt árnyéka lebegett a fejük felett.” Így kerültek be ők is a menhelyre. Barátságos, emberhez, kutyához szokott kis csapat, akik mindhárman hallgatnak a nevükre és igénylik a 2 és 4 lábú társaságot egyaránt.
Közülük Jánossal, ki tudja miért, Felhő összebarátkozott. Lassacskán megkedvelte a két kislányt is, míg végül  szép fokozatosan visszatért saját fajtájához. János és Rege, a két ivartalanított kos, egyetlen szolid összecsapással elintézték a hatalmi harcot, s most békében éldegélnek egymás mellett. Most már az összes bari együtt alszik. Ugyanabban az istállóban van a főhadiszállásuk, mint a Ursuláéknak, a malackáknak, akikről már korábban olvashattál ugyanitt.


  Ha szeretnél segíteni a mentett bariknak, lehetsz menhelyi önkéntes vagy virtuális örökbefogadó, azaz egy kiválasztott állat támogatója. Ez itt pedig a hivatalos "hogyan segíthetsz cikk?" a menhely oldaláról.

   Őket, a menhelyen élő barikat soha senki nem fogja már többé a saját céljaira használni, sem a bundájukért, sem a húsukért nem fogják őket bántani. Évente egyszer nyírják és körmölik őket. Természetüknél fogva félénk, szelíd, békés lények. Nagyon szomorú a tudat, hogy máshol mind a húsukért, mind a bundájukért rendszeresen bántják őket. Ha nem tudod, vegánként miért ellenezzük a gyapjúipart, olvasd el ezt a cikkemet: Mi a gond a gyapjúval?


2017.10.09. Hősök tere

Az állatkínzás, ami ellen itt most összegyűltünk, nem újdonság. Nem is magyar specifikum. Egy olyan világban élünk, ahol évezredek óta és m...