január 9-én |
Négy hónap telt el addigra azóta, hogy Kamilla meghalt, aki alig pár hetet élt csak velünk. Nem mondhatnám, hogy értettem a tyúkokhoz, izgalmas, nagy kihívás volt ez, de nagyon jó döntés volt belevágni!
A második hónap vége fele úgy tűnt, még romlott is az állapota. Mintha az egyik oldala napról napra bénulna. Próbálkoztunk gyógyszerekkel, vitaminokkal, még Bach virágterápiás cseppeket is kapott, s végül mégiscsak elfogadtuk, hogy ő ilyen. Elfogadtuk, hogy kosárkában éli napjait, pihenget és eszik mindenfélét, amihez kedve van.
Ha mellette vagyok, érdeklődve fordul felém, egyre többet beszél a maga nyelvén. Éjszakára a kosárkáját az ágy mellé a fejemhez teszem, hogy ha bárki piszkálná, azonnal felébredjek rá, bár ez még nem fordult elő. Reggel mindig megvárja míg felébredek és csak akkor kezd beszélni. Ha 8-9 körül kelek csak fel, akkor türelmese vár és addig nem kér reggelit - ellentétben a macskákkal:)
Pár héttel ezelőtt, ahogy kezdett melegedni az idő és sütni a nap, elkezdtem egy-két órára kitenni őt a kertbe a napra. Mindig igyekeztem úgy, hogy valaminek nekidöntve, egy fának vagy egy nagyobb kőnek. Az ablakból figyeltem, hogy ha eldől, szaladtam ki hozzá újra egyenesbe állítani. Körülbelül egy héttel ezelőtt figyeltem fel rá, hogy már nem dől el, amikor kint van. Hihetetlen volt, de órákat tudott guggolva egyenesben maradni segítség nélkül. S így, minden nap egy icike-picikét fejlődve majd három hónap stagnálás után Matilda elkezdett valahogy mozogni. Ha kicsit besegítettem, felállt és lépett egy párat előre. Aztán pár nappal később már magától emelkedett fel imbolyogva, nagyon küzdve, és elindult. Sőt, most már bent a lakásban a szőnyegen is kiegyenesedik és elindul, tesz pár lépést... és a történetnek ez még csak a kezdete!
Amikor ölbe veszem és csendben együtt pihenünk, elmondhatatlan nyugalom száll meg. Van valami nagyon szelíd, békés, megnyugtató az ő kisugárzásában. Érdekes bizonyíték erre, hogy a macskák szeretnek mellé fekve pihenni. Egészen döbbenetes belegondolni, milyen barbár dolog az embertől, hogy orkok módjára leölik és megeszik ezeket az állatokat, ahelyett, hogy megismernék őket. Olyan, mintha gyönyörű verseskötetet szétszaggatva gyújtanánk be a kandallóba (olyankor, amikor ráadásul nincs is szükség fűtésre). Az emberek nagy része az ételt látja benne, holott ha már feltétlen használni akarná valaki, inkább meditációs gyakorlatokban vehetne részt. Szeret ölben ülni és dorombol - ahogy nagy meglepetésemre minden tyúk tud. Kattogó, vagy talán inkább berregő hangot ad, mintha sóhajtana, becsukja a szemét. Mikor először hallottam, nem is tudtam mi ez.
Április 5-én már így tudott sétálni:
Barátjával és védelmezőjével, Matyi kutyával:)