Búcsú Matildától

Matilda meghalt. Tegnap reggel nem tudott felállni, nem akart enni. Egész nap az ölemben volt, estére jobban lett, picit evett, picit lábra is állt. Ma reggel kilencre kaptunk időpontot csirkeszakértő dokihoz. De mire reggel felkeltem, már nem élt. A kosárkájában halt meg a kanapén. A kutyám ott volt mellette, őrizte.

Matilda velünk töltött 5 hónapjának története ebben a cikkben olvasható: http://veganallatvedelem.blogspot.hu/2015/04/madarkam-matilda.html

Minden véget ér egyszer. Nekünk Matildával öt hónap jutott.

Hálás vagyok az időért, ami megadatott. Olyan nagyon-nagyon sok örömet hozott minden kis dolgával. Már majdnem 3 hónapja, hogy megtanult járni, mégis naponta elgyönyörködtem a lépéseiben. Nem tudtam betelni vele, ahogy mászkált a kertben, ahogy porfürdőzött, ahogy nagy küzdelmek árán megtanult feljönni a lépcsőn, ahogy csendben várt, míg kinyitottuk az ajtót, majd betotyogott. Otthonosan lépdelt a szobában, elkérte a kutyák lencséjét, imádta a paradicsomot és a napraforgómagot és mikor elfáradt, odament a kosarához és behuppant aludni. Néha felkéredzkedett a kanapéra és felmászott az ölünkbe, vállunkra. Mindezt azután, hogy kerek 2 hónapon át volt mozgásképtelen fekvőbeteg. Egy igazi csoda volt az, ahogyan felépült, apró lépésenként, itt a szemünk előtt. Számomra ő lett az élő bizonyíték, hogy bármi lehetséges.
Nagyon-nagyon-nagyon szerencsés vagyok. A legszerencsésebb.

Csöpp kis lény volt, nagyon-nagyon rövidke élettel. Olyan kis jelentéktelen, olyan kis apró volt ő ezen a hatalmas bolygón. Ártalmatlan és szelíd ebben a brutális, kegyetlen világban - ahol a trónok harca valójában bájos esti mese a valósághoz képest. Egy olyan világban élt, ahol az ő fajtája árucikk, élelmiszer. Millió ugyanilyen csirkét ölnek meg naponta emiatt a szörnyű félreértés miatt.
Mélyebb és valódibb az eltökéltség most bennem, mint valaha, hogy elmondjam, megmutassam, megtanítsam az embereknek, milyenek valójában az állatok és milyen könnyű és természetes békében élni velük. Igazi békében, ahol az erősebb nem használja ki gyengébbet.

Szerettem volna éveket élni együtt Vele és még sokkal-sokkal több emberrel megismertetni Őt, mint a szárnyasok békés kis nagykövetét. Öt hónap jutott csak. De amit elindított sokakban, az már halad tovább. Az élete hatalmas érték volt, nem csak számára és számomra. S bár Őt senki nem pótolhatja, nem ő volt az utolsó madár az életemben. Amint kész leszek rá, új állatot szeretnék menteni és folytatni. Még jobban, ezerszer eltökéltebben, most már Ő miatta is.

    A búcsú nem egyéb, mint végtelen szeretet és hála.



Üdv az oldalon!

Szinte biztos, hogy Téged is, ahogyan engem is: vegyes táplálkozásúnak neveltek. Azt tanultuk, hogy ez így normális. Nem túl jó érzés rájö...